teriblog

Babi nénivel ültünk a bejárati ajtónk előtti lépcsőn, felhúzott lábakkal, és hallgattuk, ahogy apánk karba font kézzel szónokol arról, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ennyi idősen ilyen álmaink vannak és van lehetőségünk megvalósítani őket.

Persze Babi néni közben arra gondolt, hogy de mért nem lehet ezt összeegyeztetni egy párkapcsolattal, én meg.. csak ültem.

Apám meg állati büszke volt a két kislányára. Arra is, amelyik Németországban fog egyetemre járni egy évig, meg arra is, amelyiket (bár még nem hivatalosan) felvették phd képzésre.

Babi néni (aki teri testvére): Pityuuu, ott aludhatnék nálatok holnap?

Pityu: Gyere, Babi néni, partiba vágunk!

"Ha nem bírom meginni, akkor azt képzelem, hogy kalóz vagyok és ez itt rum!"

Azt akarom, hogy megint olyan legyen, mint régen. Vagy olyanabb. Én annyi mindent kibírnék ezért.

És hihetetlenül mérges vagyok a tehetetlenség miatt. Hogy nem rajtam múlik. Nem tehetek semmit..

Az élet olyan szépen megoldja a problémát,h hogyan mondd meg a pasidnak,h esetleg inkább nélküle mennél az érettségi találkozódra.